1. Fejezet

Csak futok és futok, de a lábaim nem bírják sokáig.Hallom  ahogy az utánam szaladó férfik ocsmányságokat kiabálnak utánam.Befordulok egy utcába,  jaj ne, egy zsákutca! egyre közelebbről hallom a kiabálás és meglátom a két nem éppen józan kétszer akkora férfit mint én.Félek. Nagyon félek.

-Látod kislány-szólalt meg az egyik nem kedves hangnemben,gúnyos vigyorral az arcán--, mondtam, hogy úgyis utolérünk-nevetett fel.Nem kaptam levegőt, ahogy egyre jobban közelítettek.


-N-ne jö-jöjjenek kö-közelebb-a félelemtől nem bírtam csak pár szót kinyögni,azt is nagyon nehezen! De nem használt! Kinevettek.
-Ohh csak nem félünk?-tette fel ironikus hangzásban kérdését a másik.Egyre csak közelítettek amíg nem álltak tőlem egy lépésnyire.A szememből ekkor már könny nem jött...ekkor minden elsötétült.
Felébredtem-azt hiszem- ugyanabban a sikátorban ahol..Ahol...Meg...Megerőszakolt két férfi.
Végignéztem magamon.Elborzadtam ahogyan a ruhám darabjai körülöttem, a kezem tele zúzódásokkal, ahogy a lábam is.A sós, nedves könnyek patakoztam az arcomon,nem bírtam mást csinálni csak összekuporodni és sírni.Nem messze tőlem sikítást hallottam nagyon sokáig, amikor végre megszűnt nem sokkal rá nevetést hallottam de én még mindig sírtam.Talán visszajöttek..-gondoltam magamban- ,de hál' Istennek nem a két gusztustalan férfi volt,hanem 5-ha jó láttam-kb velem egyidős fiú. Az egyik erre nézett és meglátott azt hiszem.
-Hé,srácok-szólt nekik-az ott egy lány összekuporodva? -hunyorított felém.
-Hol??-kérdezték egyszerre.
-Gyertek nézzük meg -szólt egy másik és közelebb lépkedtek hozzám.
Még jobban összehúztam magam , a lábam közelebb nyomtam gyönge kezeimmel mellkasomhoz,arcomat hajammal még jobban eltakartam, de úgy, hogy még ki bírjak kukucskálni. Leguggolt egy szőke hajú srác hozzám.
-Hogy hívnak?-kérdezte ,óvatosan rárakta kezét a karomra, aminek hatására kezeim szorosabbra húztam térdeim körül.
-Nyugalom, mi nem bántunk jött le az én szintemre egy nagyon tüsis hajú fiú.
-Tényleg nem fogunk bántani-szólalt meg egy zöld szemű srác.
-Segítünk neked, -a fekete frizurájú hapsi nyújtotta a kezét, amit vonakodva ,de elfogadtam.Az ötödik srác aki csak megnyugtatóan mosolygott és ráterítette a vállamra a zakóját. Erőtlenül megköszöntem.
-E-egyébként,-próbáltam beszélni- Ro-rosie v-vagyok. Néztem fel rájuk,mivel jóval magasabbak voltak nálam.
-Én Niall vagyok-mosolygott le a szöszi miközben átkarolta vállam, hogy támogasson.
-Én Liam-mondta a tüsis.
-Harry -szólalt meg a göndör.
-Louis Tomlinson szolgálatára hölgyem.-szalutált az eddig szótlan fiúcska.furcsának tartottam,hogy ilyenkor viccelődni van kedve.
-Louis!-bökte mérgesen oldalba a másik oldalamon álló srác.-Zayn vagyok.Ne haragudj rá, nem szokott így viselkedni ilyen helyzetekben.-mondta megbánással a szemében.
-S-semmi gond.
-Esetleg megkérdezhetem,hogy mi történt ?-érdeklődött, azt hiszem Zayn.
-Öhhm...-elcsuklott a hangom és elsötétedett minden.



Ez lenne hát az első fejezet. Mint látjátok nem olyan happyn kezdődik mint a többi és elnézést ,hogy ilyen későn de át írtam az egész sztorit mert nem tettszett:/ Meg nagyon időm sem volt, készültem versenyre de most már itt vagyok, ha érdekel valakit:)
Nevess sokat és jobb lesz minden...;) <3